Az agrárerdészet szerepe az Amazonas-medence kolumbiai területeinek fenntartható bioökonómiai átmenetében

	PDF Attila-Lenti-Thesis-summary.pdf Download (526kB)
	PDF Lenti-Attila-Tezisfuzet.pdf Download (559kB)
	PDF Lenti-Attila-Disszertacio.pdf Download (5MB)

Absztrakt (kivonat)

A kolumbiai bioökonómiai átmenet teljes irodalmát feldolgozva hét olyan kihívás-kategóriát azonosítottam, amely akadályozza az ország fenntartható bioökonómiai átmenetét, nevezetesen: igazságos tudásteremtés és átadás; finanszírozás; infrastruktúra és technológia; intézményi keretrendszer; érdekeltek bevonása; fenntartható termelés, értékteremtés és piaci kihívások; politikai és gazdasági struktúrák. A terepmunkám során interjúkat készítettem bioökonómiával foglalkozó szakértőkkel, vállalkozókkal és helyi társadalmi vezetőkkel a három legnagyobb biodiverzitású régióból, hogy mélyebb benyomást szerezzek a konkrét kihívásokról, azok jelentőségéről és összetett kapcsolódásaikról. Ezt követően szakértői interjúk és terepbejárással egybekötött gazdálkodói interjúk adatai alapján, rendszerszerű megközelítés segítségével ismertem meg és elemeztem az agrárerdészet szerepét a bioökonómiai átmenetben az Amazonas-medence kolumbiai területein. A bioökonómiai szakértői interjúk elemzéséből kiderült, hogy az igazságos tudásteremtés és átadás fejlesztése a szakpolitikai cselekvés termékeny terepe lehet. A kutatási és oktatási infrastruktúra kiépítése, valamint a biodiverzitás-kutatás és termékinnováció; a vidéki lakosság képességeinek fejlesztése; a hagyományos tudással történő hatékony párbeszéd és a gazdálkodási szokások megváltoztatása egymással szorosan összefüggő elemei a szükséges tudásbázis megteremtésének. A helyi szereplők számára halaszthatatlanok az infrastrukturális és technológiai fejlesztések. A fenntarthatóbb gazdálkodási módszerek alkalmazása, az értékláncok szereplőinek jobb koordinációja, valamint a tudatosabb fogyasztói kultúrával járó belső piaci fellendülés kulcsterületei a bioökonómiai átmenetnek. Az ökológiailag fenntartható amazonasi bioökonómia gazdálkodási alapjait egy olyan többcélú, tudásrendszer-dialógusra épülő, biológiailag sokféle és körkörös agrárerdészeti modell tudatos és fokozatos felépítése adhatja, amely első lépésben a termelők élelmezés-biztonságát és önrendelkezését, valamint bevételi kockázat-diverzifikációját szavatolja. A terményfelesleg eladásához ki kell alakítani a hazai piacokat, a fenntarthatósági irányelvek és szabványok kiforrását követően pedig lehetségessé válik a stabil külpiaci jelenlét a monokultúrás gazdálkodás megerősödése és az erőforrások túlhasználata nélkül. Az agrárerdészet megerősítéséhez indokolt a biológiailag sokféle gazdálkodás szabályozási és pénzügyi ösztönzőinek mihamarabbi kialakítása. Az agrárerdészet és a fenntartható bioökonómia integrált, a földrajzi, ökológiai és gazdasági-társadalmi sajátosságokat figyelembe vevő fejlesztése megkívánják egy komplex, soktényezős kormányzati stratégia kidolgozását. Ennek vázlatos modellje a kutatás egyik eredménye.

Tétel nézet